Farsangi fánk

Cukrász lányommal éveken át minden februárban több száz fánkot sütöttünk farsangi összejövetelekre. Fánksütő kis műhelyünkben egy-egy alkalommal 240-300 fánk készült, beterítve a hatalmas konyhaasztalt. Mindig ezt a receptet használtuk, úgyhogy igazán elmondhatjuk, hogy ez a recept már többszörösen is bizonyított. A számos fánkrecept közül mi is kipróbáltunk jó néhányat, kísérleteztünk, de végül mindig ehhez tértünk vissza. Sütöttünk mindenféle fánkot: lyukasat és kövér nem lyukasat, lekvárral töltöttet, és lekvár nélkülit, még teljes kiőrlésű lisztből is készült egy adag. Nekünk pl. a lekváros fánkok esetében, mindig az vált be, ha utólag töltöttük be a lekvárt.

Bátran álljunk neki, nem olyan bonyolult, mint tűnik és nem baj, ha nem lesz a formája tökéletes. Néha mi sem voltunk elégedettek a formájukkal, de házi körülmények között nehéz ilyen hatalmas mennyiséget előállítani, úgy, hogy minden teljesen egyforma legyen. Egész nap dolgoztunk, mire elkészültek és megérte a sok fáradtság, mert a fánkok mindig hatalmas sikert arattak.

Ebből az alábbi mennyiségből kb 30 db lesz, attól függően milyen vastagra nyújtjuk a tésztát és mekkora kiszúró formát használunk. Mi ennek legalább a nyolcszorosával dolgoztunk és több részletben állítottuk össze a tésztáját.

Frissen, szinte forrón a legfinomabb: ilyenkor kívűl ropogós, belül foszlós. A porcukor szinte ráolvad, és házi baracklekvárral fejedelmi étel. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakban farsangi mulatságok, bálok, házibulik édes tésztája a fánk, de úgy tartják, már az ókori egyiptomiak, rómaiak is ettek hasonló tésztafélét.

Amire szükségem lesz:

60-65 dkg liszt, 10 dkg porcukor (kb 5 púpos evőkanálnyi), 1 tojás, 3 tojássárgája, 7 dkg olvasztott vaj, fél dl rum, 3 dl langyos tej, 3,5 dkg friss élesztő, vanília, 1-1 narancs és citrom reszelt héja, 1 csipet só

fánkszaggató: legalább 6 cm átmérőjű pogácsa kiszúró

kb 1 liter olaj a sütéshez

porcukor és lekvár a tálaláshoz

Így készítem:

Az élesztőt két evőkanál langyos tejjel, egy evőkanál porcukorral és egy evőkanál liszttel felfuttatom.

A lisztet nagy tálba szitálom és a felfuttatott élesztővel és az összes többi hozzávalóval egy szép selymes tésztát dagasztok. Fontos, hogy a vaj ne forró legyen, csak langyos. A tejnek is langyosnak kell lennie, a tojásoknak pedig szobahőmérsékletűnek. A lisztes tálamat is fel szoktam melegíteni, hogy a liszt is kicsit langyos legyen, nem teljesen hideg. Nem huzatos helyen, melegbe bugyolálva hagyom a fánk tésztáját szépen megkelni.

Kb 2 cm vastagra kinyújtom lisztes deszkán és fánkszaggatóval körökre szaggatom, a közepébe a nyújtófa végével egy mélyedést nyomok. Mialatt a fánkok letakarva várakoznak a sütéshez és tovább kelnek, felforrósítom az olajat egy magas falú serpenyőben. Az olajnak nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor nem sül meg a fánk közepe. Ha viszont nem elég meleg, akkor a fánk szivacsként fogja magába szívni az olajat és nem lesz finom. Annyi olajnak kell lennie a serpenyőben, hogy a fánk semmiképp se érjen le az aljára, mert akkor megég.  A legszebben megkelt fánkokkal kezdem a sütést. Egyszerre legfeljebb 5 darabot sütök, hogy kényelmesen elférjenek egymás mellett. A mélyedéssel lefelé kerülnek az olajba és azonnal rájuk teszem a fedőt, kb 2 percig sütöm így, majd megfordítom őket két fakanállal. Még két percig sütöm,majd papírtörlőre kiszedem. A mélyedésbe egy kiskanál  baracklekvárt teszek vagy csak porcukorral behintem.

Ötlet N 1: Sütés közben pótolni kell az olajat és mindig megvárni, hogy pont megfelelő hőmérsékletű legyen.

Ötlet N 2: Van, hogy mélyedés nélkül sütöm őket és betöltöm lekvárral. Néha kisebb sütiformával kiszúrom a közepét. 

  Régi szakácskönyveim fánkreceptjei. 

Házi lekvárjaink.