Farsangi fánk

Cukrász lányommal éveken át minden februárban több száz fánkot sütöttünk farsangi összejövetelekre. Fánksütő kis műhelyünkben egy-egy alkalommal 240-300 fánk készült, beterítve a hatalmas konyhaasztalt. Mindig ezt a receptet használtuk, úgyhogy igazán elmondhatjuk, hogy ez a recept már többszörösen is bizonyított. A számos fánkrecept közül mi is kipróbáltunk jó néhányat, kísérleteztünk, de végül mindig ehhez tértünk vissza. Sütöttünk mindenféle fánkot: lyukasat és kövér nem lyukasat, lekvárral töltöttet, és lekvár nélkülit, még teljes kiőrlésű lisztből is készült egy adag. Nekünk pl. a lekváros fánkok esetében, mindig az vált be, ha utólag töltöttük be a lekvárt.

Bátran álljunk neki, nem olyan bonyolult, mint tűnik és nem baj, ha nem lesz a formája tökéletes. Néha mi sem voltunk elégedettek a formájukkal, de házi körülmények között nehéz ilyen hatalmas mennyiséget előállítani, úgy, hogy minden teljesen egyforma legyen. Egész nap dolgoztunk, mire elkészültek és megérte a sok fáradtság, mert a fánkok mindig hatalmas sikert arattak.

Ebből az alábbi mennyiségből kb 30 db lesz, attól függően milyen vastagra nyújtjuk a tésztát és mekkora kiszúró formát használunk. Mi ennek legalább a nyolcszorosával dolgoztunk és több részletben állítottuk össze a tésztáját.

Frissen, szinte forrón a legfinomabb: ilyenkor kívűl ropogós, belül foszlós. A porcukor szinte ráolvad, és házi baracklekvárral fejedelmi étel. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakban farsangi mulatságok, bálok, házibulik édes tésztája a fánk, de úgy tartják, már az ókori egyiptomiak, rómaiak is ettek hasonló tésztafélét.

Amire szükségem lesz:

60-65 dkg liszt, 10 dkg porcukor (kb 5 púpos evőkanálnyi), 1 tojás, 3 tojássárgája, 7 dkg olvasztott vaj, fél dl rum, 3 dl langyos tej, 3,5 dkg friss élesztő, vanília, 1-1 narancs és citrom reszelt héja, 1 csipet só

fánkszaggató: legalább 6 cm átmérőjű pogácsa kiszúró

kb 1 liter olaj a sütéshez

porcukor és lekvár a tálaláshoz

Így készítem:

Az élesztőt két evőkanál langyos tejjel, egy evőkanál porcukorral és egy evőkanál liszttel felfuttatom.

A lisztet nagy tálba szitálom és a felfuttatott élesztővel és az összes többi hozzávalóval egy szép selymes tésztát dagasztok. Fontos, hogy a vaj ne forró legyen, csak langyos. A tejnek is langyosnak kell lennie, a tojásoknak pedig szobahőmérsékletűnek. A lisztes tálamat is fel szoktam melegíteni, hogy a liszt is kicsit langyos legyen, nem teljesen hideg. Nem huzatos helyen, melegbe bugyolálva hagyom a fánk tésztáját szépen megkelni.

Kb 2 cm vastagra kinyújtom lisztes deszkán és fánkszaggatóval körökre szaggatom, a közepébe a nyújtófa végével egy mélyedést nyomok. Mialatt a fánkok letakarva várakoznak a sütéshez és tovább kelnek, felforrósítom az olajat egy magas falú serpenyőben. Az olajnak nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor nem sül meg a fánk közepe. Ha viszont nem elég meleg, akkor a fánk szivacsként fogja magába szívni az olajat és nem lesz finom. Annyi olajnak kell lennie a serpenyőben, hogy a fánk semmiképp se érjen le az aljára, mert akkor megég.  A legszebben megkelt fánkokkal kezdem a sütést. Egyszerre legfeljebb 5 darabot sütök, hogy kényelmesen elférjenek egymás mellett. A mélyedéssel lefelé kerülnek az olajba és azonnal rájuk teszem a fedőt, kb 2 percig sütöm így, majd megfordítom őket két fakanállal. Még két percig sütöm,majd papírtörlőre kiszedem. A mélyedésbe egy kiskanál  baracklekvárt teszek vagy csak porcukorral behintem.

Ötlet N 1: Sütés közben pótolni kell az olajat és mindig megvárni, hogy pont megfelelő hőmérsékletű legyen.

Ötlet N 2: Van, hogy mélyedés nélkül sütöm őket és betöltöm lekvárral. Néha kisebb sütiformával kiszúrom a közepét. 

  Régi szakácskönyveim fánkreceptjei. 

Házi lekvárjaink.

Csörögefánk

Bármennyit, bármikor meg tudunk enni belőle. Roppanósan szeretjük, frissen, fahéjas porcukorral megszórva és házi lekvárba mártogatva. Vagy tejszínhabos tojáslikőrbe. Vicces fánk, mert mindenféle girbe-gurba formára sül ki, nincsen két egyforma. A legjobban a sötétre sült, nagyon ropogós csörögét szeretem.

Ez egy igazi sürgős-forgós étel, mert miközben készül, egy másodpercre sem hagyhatjuk magára a konyhát. Igen gyorsan kell dolgozni vele, mert hamar megsül, és melegen jó megszórni a fahéjas porcukorral. Így közben nincs is idő fotózni, csak a végeredményt sikerül megörökíteni mindig. Sokszor készítek csörögét, még vendégségbe is viszek. Hatalmas dobozba szépen felkupacolom és úgy viszem ajándékba. Másnap reggelire is finom, de akkor már nem annyira ropogós.

Amire szükségem lesz:

4 tojás sárgája, 4 evőkanál tejföl, 2 evőkanál porcukor, 2 evőkanál rum, csipet só, kb 20-25 dkg liszt

a szaggatáshoz liszt és derelyemetsző,

a sütéshez étolaj,

a szóráshoz fahéj és porcukor,

a kínáláshoz lekvár vagy tejszínhabos tojáslikőr

Így készítem:

A hozzávalókból szép fényes, félkemény tésztát gyúrok, hidegre teszem. Lisztes alapon nyújtom ki, kb 3 mm, vagy akár 2 mm vastagságúra. Minél vékonyabb a tészta, annál ropogósabb lesz a kész csöröge. Mivel a tészta rugalmas, csak apránként érem el a kívánt vastagságot. Derelyemetszővel különböző formákra vágom: masni, rombusz, forgó. A rombuszokat középen behasítom és kifordítom. Forró olajban kisütöm. Forrón fahéjas porcukorral megszórom. Gyorsan kell dolgozni és minden előre kikészíteni, a tálat, amibe kiszedjük és a fahéjas porcukrot is. Az a legjobb, ha előre ki van szaggatva az összes forma és nem sütés közben kell szaggatni. Így kizárólag a sütésre tudunk figyelni munka közben. És ahogy kisült egy-egy adag, már meg is tudjuk dézsmálni.

 

Csörögfánk ajándékba. Nagyméretű kartonból, tűzőgéppel készült a hatalmas doboz. 

Ez a fénykép első ételfotóim egyike, és nem is a legjobb: becsillan a fény, nem is elég éles.  Kedves mégis a szívemnek, mert jó pár éve készült, akkor, amikor még nem is léteztek gasztroblogok és az ételek fényképezése még nem terjedt el ennyire. 13-14 évvel ezelőtt kezdtem néha-néha megörökíteni a süteményeimet.