Csörögefánk

Bármennyit, bármikor meg tudunk enni belőle. Roppanósan szeretjük, frissen, fahéjas porcukorral megszórva és házi lekvárba mártogatva. Vagy tejszínhabos tojáslikőrbe. Vicces fánk, mert mindenféle girbe-gurba formára sül ki, nincsen két egyforma. A legjobban a sötétre sült, nagyon ropogós csörögét szeretem.

Ez egy igazi sürgős-forgós étel, mert miközben készül, egy másodpercre sem hagyhatjuk magára a konyhát. Igen gyorsan kell dolgozni vele, mert hamar megsül, és melegen jó megszórni a fahéjas porcukorral. Így közben nincs is idő fotózni, csak a végeredményt sikerül megörökíteni mindig. Sokszor készítek csörögét, még vendégségbe is viszek. Hatalmas dobozba szépen felkupacolom és úgy viszem ajándékba. Másnap reggelire is finom, de akkor már nem annyira ropogós.

Amire szükségem lesz:

4 tojás sárgája, 4 evőkanál tejföl, 2 evőkanál porcukor, 2 evőkanál rum, csipet só, kb 20-25 dkg liszt

a szaggatáshoz liszt és derelyemetsző,

a sütéshez étolaj,

a szóráshoz fahéj és porcukor,

a kínáláshoz lekvár vagy tejszínhabos tojáslikőr

Így készítem:

A hozzávalókból szép fényes, félkemény tésztát gyúrok, hidegre teszem. Lisztes alapon nyújtom ki, kb 3 mm, vagy akár 2 mm vastagságúra. Minél vékonyabb a tészta, annál ropogósabb lesz a kész csöröge. Mivel a tészta rugalmas, csak apránként érem el a kívánt vastagságot. Derelyemetszővel különböző formákra vágom: masni, rombusz, forgó. A rombuszokat középen behasítom és kifordítom. Forró olajban kisütöm. Forrón fahéjas porcukorral megszórom. Gyorsan kell dolgozni és minden előre kikészíteni, a tálat, amibe kiszedjük és a fahéjas porcukrot is. Az a legjobb, ha előre ki van szaggatva az összes forma és nem sütés közben kell szaggatni. Így kizárólag a sütésre tudunk figyelni munka közben. És ahogy kisült egy-egy adag, már meg is tudjuk dézsmálni.

 

Csörögfánk ajándékba. Nagyméretű kartonból, tűzőgéppel készült a hatalmas doboz. 

Ez a fénykép első ételfotóim egyike, és nem is a legjobb: becsillan a fény, nem is elég éles.  Kedves mégis a szívemnek, mert jó pár éve készült, akkor, amikor még nem is léteztek gasztroblogok és az ételek fényképezése még nem terjedt el ennyire. 13-14 évvel ezelőtt kezdtem néha-néha megörökíteni a süteményeimet.