Édesanyám csipetkés borsólevese

ÉDESANYÁM CSIPETKÉS ZÖLDBORSÓLEVESE

Édesanyámat és 91 éves Nagymamámat köszöntöm evvel a recepttel. Gyermekkorom kedvenc levese ez, tejfölös és csipetkés, sok-sok petrezselyemmel. Frissen fejtett zsenge borsóból a legfinomabb. Az Alföldön így, tejfölösen készül és én sokáig nem is tudtam, hogy a borsólevest máshogy is el lehet készíteni. Igazából nem is szeretem máshogy a borsólevest. Jó sűrűre készítem, és pontosan soha nem mérek ki hozzá semmit. Ha csak egy kisebb mennyiségű borsó van itthon, akkor egy kisebb adagot készítek vagy több vízzel főzöm és mégis kiad egy családnak való adagot. Ez az egyik első olyan étel, amit megtanultam főzni, Édesanyám egy kockás kis füzetbe írta le nekem a receptjét több más leves- és főzelék-recepttel együtt. Amikor pici voltam, a csipetkét én sodorgattam szép gömbölyűre a konyhában és ilyenkor úgy éreztem, hogy én is tettem valamit a vasárnapi ebédért.

Gyermekkoromban egy alföldi falu, Kunhegyes jelentette nekem a világ közepét. Édesanyám, Nagymamám kunhegyesi és gyerekkoromban hosszú, boldog nyarakat töltöttem ott a testvéremmel, Nagymamám vályogházában. Igazából a tyúkudvaron és a gyümölcsfákon lehetett minket csak látni. Minden tyúknak nevet adtunk és a friss gyümölcsöt a fán ülve ettük meg. A kukoricagórét berendeztük gyerekkuckónak. A diófa tetejéről láttuk a falu szélén a libapásztort a libáival. A teheneket reggelente kihajtották a mezőre és este maguktól visszataláltak, megálltak a ház előtt. Hatalmas kenyereket sütöttek az utca végében a pékek. A dinnyét a kútba engedte Nagymamám egy vödörben, hogy jó hideg legyen majd ebéd után. Minden évben türelmetlenül vártam a szünidőt és ez a leves mindig ezeket a vidám és boldog kunhegyesi nyarakat idézi nekem.

Amire szükségem lesz: 

kb 30-40 dkg zöldborsó, 1 kk cukor, pár gerezd zúzott fokhagyma, egy késhegyni só, 1 ek liszt, kb 2 dl tejföl, egy nagy csokor friss petrezselyem 

A csipetkéhez: 1 tojássárgája, liszt (amennyit felvesz)

Így készítem:

A csipetkéhez egy tojássárgáját összegyúrok annyi liszttel, hogy egy nem túl puha, de még nyújtható tészta legyen. 3-4 mm vastag kis lepénykére kinyújtom lisztes vágódeszkán majd késsel kisebb, 5 x 5 mm-es kockákra vágom.  Nem tanácsos nagyobbra, mert a túl nagy csipetke nem fog egyszerre megfőni aztán a borsóval és kemény marad a levesben. Belisztezem a kezemet és a kis tésztakockákat szép gömbölyűre sodrom a tenyeremmel. Félreteszem.

A leveshez a borsót a cukorral, 1-2 evőkanál vízzel nagy lángon kavargatva összemelegítem, majd pár perc múlva a zúzott fokhagymával és pici sóval összekeverem. Beleteszek 2-3 szál egész petrezselymet.  Annyi vizet öntök rá, hogy épp ellepje a borsót és fedő alatt főzöm kb 5-6 percig erősebb lángon. Ennyi idő alatt a leve éppen elfő és a borsó csak félig fő meg. Kiveszem a petrezselyemszálakat és vágott petrezselymet teszek bele. Rászórom az egy evőkanálnyi lisztet, beleszórom a csipetkét, fakanállal összeforgatom és felöntöm kb fél liter vízzel. Annyi vizet öntsünk igazából hozzá, amennyit szeretnénk, lehet hígabbra vagy sűrűbbre főzni. Én nagyon sűrűn szeretem. Ízlés szerint  sózom és addig főzöm közepes lángon fedő alatt, amíg meg nem puhul a csipetke is és a zöldborsó is. Vigyázok, hogy ki ne fusson, picit érdemes félrehúzni rajta a fedőt. Amikor készen van, belekeverem a tejfölt és még megszórom friss petrezselyemmel. 

Ötlet 1: A csipetkét előre is elkészíthetjük, tegyük dobozba, hogy ne száradjon ki.

Ötlet 2: A petrezselyemszálakat azért teszem bele az elején, amikor nagyobb lángon főzöm, mert így jobban lehet majd érezni a petrezselyem ízét a levesben. Frissen pedig azért szórok bele még a végén , mert főzés közben a petrezselyem elveszti friss zöld színét és tálaláskor annyira szép benne a sok zöld. És sokkal finomabb is így a leves. 

 

                 Két éves születésnapomon gyönyörű Anyukámmal. A másik képen nagymamám olyan, mint egy hercegnő.

                  Nagymamámmal a kunhegyesi házban, a tyúkudvar kapujában. 
              Etetem a tyúkokat. Egyszer a tyúkok kikapták a kezemből a frissen sült pogácsát és én nagyon sírtam.